🔥Az éjjeliszekrényen lévő ébresztőóra nem akarta abbahagyni a csörgést. Kaelie átfordult, hogy kikapcsolja. Hajnali 5 óra. Istenverte időpont, gondolta, miközben kimászott az ágyból. Ez a 18. születésnapja. Az a nap, amelyet a legtöbb farkas oly vágyva vár. Neki viszont gombócot rántott a gyomrába. Mostantól párkereső korba lépett. Vajon ma rátalál a társára? Kedves lesz? Jóképű? Egy harcos? A bizonytalanság szorongással töltötte el. A gyakorlótér felé vette az irányt, remélve, hogy a mozgás segít lecsillapítani az idegeit. Minden farkas az Argentlune Falkában edzett, de mivel az alfa lánya volt, kétszer olyan keményen kellett dolgoznia, ezért kelt korán minden reggel, hogy az apjával és az ikertestvérével gyakoroljon. Kieran álmos szemekkel ballagott a pálya felé. Őt láthatóan korántsem aggasztotta annyira a mai nap, mint a lányt. – Jó reggelt! – köszönt Kaelie a testvérének. Az csak egy „üh”-vel válaszolt. Még nem ébredt fel teljesen. Nyújtani kezdtek, hogy bemelegítsék az izmaikat, majd megérkezett az apjuk, Vaughn Argent alfa is. – Jó reggelt, gyermekeim! – köszönt nekik. – Jó reggelt! – felelték egyszerre. – Tudom, hogy ez nagy nap mindkettőtök számára, de azt akarom, hogy ugyanolyan keményen edzzetek, mint bármely más napon – tette hozzá, majd tartott egy rövid hatásszünetet. – Kezdjük hát a születésnapotokat egy kellemes, tízmérföldes futással. – Az ikrek felnyögtek, de elindultak az ösvényen. Apjuk arra nevelte őket, hogy szellemileg és fizikailag is erősek legyenek. Amennyi időt a harci kiképzésre fordítottak, ugyanannyit töltöttek a könyvek felett is. Azt akarta, hogy minden gyermeke – fiúk és lányok egyaránt – szívós legyen. Az ikreknek, mint a legidősebbeknek, volt a legnehezebb dolguk. „Az én gyermekeim erősek és intelligensek lesznek” – hajtogatta nekik az apjuk kiskoruk óta. Az apjával és bátyjával végzett kimerítő reggeli edzés után Kaelie a falkaház konyhájában falta fel a reggelijét. Épp egy újabb falat tojást emelt a szájához, amikor anyja úszott be a helyiségbe. – Sziasztok! Sziasztok! – dalolta. – Szia! – mondta Kaelie tele szájjal. – Ó, a kicsinyeim végleg felnőttek! – kezdte Seline. – A ma esti buli lesz az év eseménye, az én kis angyalaimnak csakis a legjobbat! Tizennyolc? Hová tűnt az idő? – Seline az életkorán kezdett sopánkodni, ezért Kaelie kikapcsolta a külvilágot. Egészen addig, amíg Seline a nevét nem kezdte mondani. – Mit mondtál, anya? Ne haragudj – kérdezte Kaelie. – Csak azt kérdeztem, nem tudod-e, merre van a bátyád? – felelte Seline. – Ó! Azt hiszem, visszament aludni – válaszolta a lány. – Természetesen. Nos, én megyek intézni a dolgaimat. Írj, ha szükséged van valamire. És persze, boldog születésnapot, drágám! – Seline búcsúzóul megölelte, majd elviharzott. Kaelie mindig úgy gondolta, anyja olyan, mint egy tündérkeresztanya, aki vidámságot szór, bárhová is megy. A tökéletes Luna. Mi van, ha a párja egy alfa? Jó Luna lenne belőle? Jó társ? Még soha nem volt barátja, és most bármelyik pillanatban rátalálhatott a végzete. Ezen töprengett, ami visszahozta minden korábban elfojtott szorongását. Volt még némi elütheti való ideje, mivel a buli csak este kezdődött, így elhatározta, hogy olvas egy kicsit. Ez nagyjából tizenöt percig tartott, mivel képtelen volt koncentrálni. Így hát elment sétálni. Talán a szerencse mellé szegődik, és megérzi a társa illatát. Semmi siker. A falkánál mindenki a bulira készült. Nemcsak az egész falka volt hivatalos, hanem más körzetek is. Számos szövetségük volt, de egyik sem állt hozzájuk közelebb az „Apex Körnél”. Az Apex Kör különböző alfák gyermekeiből állt. Körülbelül egyidősek voltak, Kieran és Kaelie voltak a legfiatalabbak. Mindannyiukat összekötötte, hogy alfák gyermekeiként nőttek fel. Gyerekkorukban a falkatalálkozókon kezdtek el barátkozni, majd amikor vezetni kezdtek, elválaszthatatlanok lettek. A Szuverén Domíniumban mindenki hallott már az Apex Körről, hiszen mindannyian prominens falkákból származtak. Az Apex Kört az Argentlune-i Kieran és Kaelie alkotta, a Lunette Rise-i Tamsin, az Adamant Crest-i Callum és Thatcher, és az Umbra Hold Klánból Hadley. Az Apex Kör utolsó tagja Evander herceg volt, a királyi családból. Apja halála után Evander herceg több felelősséget vállalt, hogy segítse bátyját, Cyrus királyt, így nehezebben tudott eljárni velük, de ma este ő is jött. Sok nőstényfarkas nagy örömére. Ő volt a második legkívánatosabb nőtlen férfi, a bátyja után. Kaelie-nek eszébe jutott, hogy újra látja a barátait, és azonnal izgalomba jött. A reggeli idegessége elszállt. Mindig mellette álltak. Amikor tizenkét évesen elhatározta, hogy elszökik otthonról, Hadley két napig rejtegette a szobájában. Igaz, az apáik beszéltek egymással, és végig tudták, hol van. De a szándék volt a fontos. A napot kávézással és a dekorálásban való segédkezéssel töltötte, amíg el nem jött az öltözködés ideje. Szinte felszökellt a lépcsőn a szobájába. Zuhanyzás után Kaelie türelmesen várta, amíg a fodrász és a sminkes dolgozott rajta. Szeretett kiöltözni, de az edzések és a sok munka miatt általában sportcuccban járt. Végül a húga, Macy is besétált. – Hűha! El sem hiszem, mennyi ember jön! Én vagyok a leeeeegidegesebb, pedig nem is az én szülinapom! Kíváncsi vagyok, az enyém is ilyen lesz-e! – kiáltott fel Macy. Kaelie szeretettel nézett a kishúgára, és azt mondta: – Ismerve anyát, biztos vagyok benne, sőt, te vagy a legkisebb, szóval nagyot kell szólnia. – Seline biztosan túlzásba esik majd a legkisebb gyermeke kedvéért. Macy felnevetett. – Szóval, van valami fejlemény a pár-ügyben? Kaelie megrázta a fejét. – Semmi, még csak egy kósza illatfoszlány sem. Bejártam ma az egész területet a készülődés közben, és semmit nem éreztem. – Fogadok, hogy Evander herceg a párod, mert az egész csoportotok egymással állt párba. Hadley Callummal van, Tamsin pedig Thatcherrel. Te vagy az egyetlen lány, és Evander az egyetlen szabad pasi. – Macy, Evander a legjobb barátom, nem hiszem, hogy ő lenne a társam – mondta Kaelie. – Ez azt jelenti, hogy biztosan ő az, majd meglátod! – jelentette ki Macy elszánt arccal. Ekkor a fodrász és a sminkes végzett a munkájával. Kaelie a tükör felé fordult, hogy megnézze magát, és elmosolyodott. Hosszú, szőke haja tökéletes loknikba omlott, kristálykék szemei pedig igézőek voltak. Macy el volt ragadtatva. – Ó, Kae! Olyan gyönyörű vagy! Kaelie mosolygott, mert valóban gyönyörűnek érezte magát. A tükörbe nézve nem tudott nem a párjára gondolni. Macy szavai visszhangzottak a fejében. Mi van, ha tényleg Evander herceg a párja? Boldog lesz-e egy olyan társ mellett, akit nem szeret? Egy kicsit aggódott, de az arcára mégis mosoly telepedett. 2. fejezet A párt Kaelie egy térdig érő, zöld szaténruhát viselt, egyszerű, fekete, nyitott orrú magassarkúval. Még a szobájában is hallotta a falkaházból kiszűrődő izgatott morajt. Kieran lépett be egy „Szia, tesó” köszöntéssel. Végigmérte a lányt, és mosolyogva megszólalt: – Véresre fogom ütni a bütykeimet ma este, hogy távol tartsam tőled az összes kanfarkast, de jól nézel ki. – Köszi, Kieran, te sem festesz rosszul. – Szőke haja tökéletesen be volt lőve. Ugyanolyan kék szeme volt, mint a lánynak. Letagadhatatlan volt, hogy testvérek. – Lekukkantottál már a földszintre? – kérdezte Kaelie. – És kockáztassam anya haragját? Esélytelen – felelte a fiú, miközben a tükörben igazgatta sötétkék öltönyének mandzsettagombjait. – Viszont néztem a csoportos chatet, és az Apex Kör szerint ez lesz az év bulija. – Anya nagyon elégedett lesz – nevetett fel Kaelie, maga elé képzelve a büszkén feszítő Seline-t. – Nincs nálam a telefonom! Mondd, mi történik! – sürgette Kaelie. – Oké! Oké! Várj csak. Ewan alfa bétája már részeg. Remek. Thatcher és Cal fogadásokat kötnek, melyik harcos próbálja meg hozzáragasztani a nyelvét a jégszoborhoz. Anya el lesz ragadtatva. Ó, és Evander épp most lépett be, és igen, az összes farkaslány veti magát rá, mint rendesen. Kaelie megforgatta a szemét. – Mondd meg nekik, hogy tegyenek fel nekem 50-et apu harcosára, Tate-re. – Eszébe jutott, amikor Tate egy fogadás miatt magassarkúban és ruhában szaladgált a gyakorlótéren, a Barbie Girlt énekelve. Annak az embernek nem volt szégyenérzete. Ekkor a szüleik jelentek meg az ajtóban. – Oké, kicsinyeim, itt az idő! Ó, el sem hiszem, hogy eljött ez a nap! Boldog születésnapot, angyalaim! – mondta az anyjuk, miközben megölelte őket. Megigazította Kieran nyakkendőjét és Kaelie egy kósza hajtincsét, majd hátralépett az apjuk mellé. – Egyetlen apa sem kívánhatna jobb gyerekeket, büszke vagyok arra, amilyen emberekké váltatok – mondta az apa, miközben kezet rázott Kierannal, és arcára puszilta Kaelie-t. Seline helyeslő bólogatással állt a férje mellett. Kaelie a szeme sarkából látta, hogy Kieran a könnyeivel küszködik. Elmosolyodott. Mindketten mindig büszkévé akarták tenni az apjukat, különösen Kieran, hiszen ő veszi majd át az alfa pozíciót. – Na jó, indítsuk el ezt a műsort! Mi lemegyünk, bemutatunk titeket, ti pedig bevonulhattok – mondta az anyjuk, és az ajtó felé indult. Egy csókot dobott feléjük, majd az apjukkal együtt eltűntek. Miután szüleik lementek, Kieran és Kaelie a lépcsőhöz léptek, hogy megvárják a lemenetelt. Kaelie egyik lábáról a másikra állt. – – Kezdhetjük, fej fel, vállakat hátra – mondta Kieran, amikor meghallották, hogy bemondják a nevüket, és leereszkedtek a lépcsőn a várakozó vendégsereg közé. Kieran és Kaelie a barátaik felé vették az irányt, miután számos gratuláló megállította őket. Vaughn alfa üdvözölt mindenkit, és a zenekar játszani kezdett. Mire elérték az Apex Kört, a legtöbb vendég már a táncparketten volt vagy egymással beszélgetett. – Boldog születésnapot! – énekelte együtt az Apex Kör. – Köszönjük, köszönjük – mosolyogtak az ikrek. Kaelie szeme találkozott Evanderével. Semmi. Se szikra, se fellángolás. Nem a társa. Meg mert volna esküdni, hogy egy kis szomorúságot látott a fiú szemében. De aztán Evander elmosolyodott, felkapott egy üveg pezsgőt és poharakat, majd megszólalt: – Pohárköszöntő az ünnepeltekre! Végre a legfiatalabbak is hivatalosan nagykorúak lettek! – Erre az egész csapat éljenezni kezdett. Vaughn alfa lépett oda hozzájuk. – Evander – mondta, és kezet nyújtott a hercegnek. – Régen láttalak, hogy van a család? Evander mosolyogva rázott kezet. – Remekül vannak, anyám és Cyrus üdvözletüket küldik, de sajnálják, hogy nem tudtak eljönni. – Ó, biztos vagyok benne, hogy Cyrust elhalmozza a munka a Szuverén Domíniumban – mondta Vaughn, egyáltalán nem sértődve a távolmaradásuk miatt. Búcsút vett a csapattól, emlékeztette őket a bölcs döntésekre, majd elvegyült a többi vendég között. – Én kérem az első táncot a szülinapos lánytól – jelentette ki Evander. – Jobban teszem, ha figyelem a hátamat, nehogy a rajongóid megpróbáljanak leszúrni – felelte Kaelie mosolyogva. Mindannyian nevettek, és táncolni kezdtek. Amikor a tortavágáshoz érttek, mindkét testvér érezte a kísértést, hogy a másik arcát a tortába nyomja, de az anyjuk pillantása jobb belátásra bírta őket. Az éjszaka végére az Apex Kör a falkaház melletti tónál kötött ki pezsgővel és némi étellel, amit még a kijövetel előtt csentek el. A fiúk nyakkendője már ki volt kötve, a lányok pedig rég levetették a cipőjüket. Az ég világoskékre váltott, ahogy közeledett a hajnal. Viccet meséltek és sztorizgattak, végig nevettek. Cal volt az, aki megszólalt: – Szóval egyikőtök sem találta meg a társát? – Hadley oldalba lökte. – Te idióta! – sziszegte Hadley a fogai között. – Tudom, hogy igazad van, de miért? – kérdezte a fiú döbbenten és értetlenül. – Nem – felelte Kieran, szemében tűnődő tekintettel. – Nos, ez azt jelenti, hogy a jövő heti szokásos Apex Kör-hétvége a palotában még mindig áll – mondta Cal magabiztosan. Evander felnevetett. – Anya alig várja, hogy jöjjön az Apex Kör, mert szereti, ha tele van a ház, főleg mióta apa meghalt. – Hát, Julianna tényleg a legjobb sütiket süti – fűzte hozzá Thatcher, és elkezdte felsorolni az összes kedvenc ételét a palotában. – Szerintem nem igazán értékelte, amikor ti, fiúk, berúgtatok és szennyeskosarakban csúszkáltatok le a lépcsőn, közben felborítva egy felbecsülhetetlen értékű vázát – mondta Kaelie a fiúkra nézve. – Nem, valóban nem értékelte – válaszolt Thatcher elhúzott szájjal a visszaemlékezéstől. – Addig futtatott minket a palota körül, amíg el nem hánytuk magunkat, aztán fel kellett takarítanunk. Nem volt egy szép nap. Sokat lógtak a palotában, mivel Evandernek nehezebb volt kimozdulnia. Ezenkívül a palota félúton volt az összes falka területe között. – Hogy mennek a királyi teendők? – kérdezte Kaelie Evandertől. – Unalmasak. Kimondhatatlanul unalmasak. De segít Cyrusnak, ő pedig mindig elfoglalt. Úgyhogy elsimítom a viszályokat a fontoskodó farkaslányok és a sírós alfák között – válaszolta. – Ne felejtsétek el, hogy augusztus elsején kezdődik a Vezetőképző, és három hónapig mindannyian a palotában leszünk! – emlékeztette őket Tamsin. – Tudjátok, hogy az összes többi fiatal alfa és Luna gyűlölni fog minket, ugye? – mondta Kieran. – Mindent meg fognak tenni, hogy letörjék a szarvunkat. – Ó, minden bizonnyal – felelte Callum. Az Apex Kör volt a jövőbeli alfák és Lunák legerősebb csoportja, ami miatt a többiek nagyon féltékenyek voltak rájuk. – Azért utálnak minket, mert nem ők mi vagyunk! – vágta rá Thatcher. – Garrett is ott lesz – mondta Hadley, amire az egész csapat felnyögött. Az unokatestvére arrogáns volt, és csak a külsejével törődött. Ő sem kedvelte a csoportot, és küldetésének tekintette, hogy borsot törjön az orruk alá. – Felejtsétek el őket, tartsunk össze, és vigyázzunk egymásra – mondta Kieran, mire a többiek egyetértően bólintottak. Kaelie a fűben ült, és a következő hónapokon töprengett. – Hányan lesznek még ott? – kérdezte. Evander válaszolt: – Legalább százan. Te jó ég, gondolta Kaelie, ez rengeteg alfa-vér egy helyen. – Valaki biztosan verekedni fog – jegyezte meg Kaelie. Evander nyugodt hangon válaszolt: – Nem az a kérdés, hogy lesz-e verekedés, hanem az, hogy mikor. 3. fejezet Kihallgatás Kaelie nyögve ébredt. Nem lett volna szabad ennyit innia. A feje zsongott. Átfordult, hogy megnézze a telefonját, de az erős fény miatt hunyorognia kellett, mintha egyenesen a napba nézett volna. A csoportos chatben mindenki egyetértett, Thatcher pedig megfogadta, hogy soha többé nem iszik alkoholt. Megint. Hiszi a piszi. Szerencsére a farkasvérük elég gyorsan elégeti az alkoholt. Egy zuhany és a hőn áhított kávé után Kaelie a gyakorlópálya felé vette az irányt; teste már kiheverte az előző éjszaka fáradalmait. Azonnal kiszúrta az apját. Erőteljes alfa-aurája világítótoronyként sugárzott, miközben a harcosok edzését figyelte. Mások ösztönösen hátraléptek tőle az aurája súlya miatt, de neki olyan könnyű volt odaállni mellé, mintha egy kiskutyához menne oda. Odament hozzá. – Jó reggelt, apa! – mondta mosolyogva. Az apa felé fordult és visszamosolygott. – Nos, jó reggelt! Azt hittem, holnapig nem is látlak, látva mennyi üres pezsgősüveget talált a takarító személyzet a tónál reggel. A lány szégyenlősen felnevetett. – Reméltem, hogy egy könnyű edzés belefér ma reggel. – Helyes. Ha segítség kell, szólj – mondta az apa, majd elindult a harcosok felé, akik épp befejezték az első kört. Még visszaszólt a válla felett: – Szeretlek. – Én is szeretlek – felelte a lány, és elindult az erdei ösvények felé. Útközben észrevette Kierant. – Kocogni mész? – kérdezte a fiú, ahogy közelebb ért. – Aha, van kedved csatlakozni? – kérdezett vissza. – A testem nemet mond, de a fejem szerint muszáj, szóval azt hiszem, igen – vonta meg a vállát. Az ikrek azóta együtt edzettek, mióta járni tudtak. Apjuk tudta, hogy van bennük valami különleges, és az első átalakulásukkor be is igazolódott a gyanúja. Mindketten fehér farkasok voltak – a legerősebbek és a legritkábbak. Szép-szépapjuk volt fehér farkas, egy elit harcos. Egy legenda. Harcolt a vámpírháborúkban, és végül segített békét hozni a Szuverén Domíniumba. Az ő halála óta nem láttak fehér farkast, egészen az ikrekig. Még akkor is titokban tartották a kilétüket. Nagyon kevés ember tudott az ikrek bundájának színéről, hogy biztonságban maradhassanak. A bundájuk célponttá tette őket, és apjuk nem kockáztatta a biztonságukat, ezért is dolgoztatta őket ilyen keményen. Kieran magas volt, széles vállú; szőke hajával és kék szemével a falka összes nőstényfarkasának szívét rabolta el. Erősnek látszott és erős is volt, hűvös fellépéssel párosulva. Kaelie ezzel szemben alig volt százhatvan centi a legjobb napjain is. Apró termetű volt, de szőke haja és kék szeme megegyezett Kieranéval – az anyjuktól örökölt ajándék. Nem látszott rajta, de ugyanolyan vad volt, mint apja bármelyik harcosa. Futás közben Kaelie elmerült a gondolataiban. Ki lehet a társa? Sem ő, sem a bátyja nem találták még meg. Valószínűleg egy másik falka alfájának a gyermekei, ezért nem bukkantak még rájuk. A bizonytalanság szorongással töltötte el, és képtelen volt koncentrálni, miközben a különböző eshetőségeken rágódott. Csak akkor eszmélt fel, amikor Kieran telepatikusan ráüzent. „Érzed ezt?” – kérdezte. A lány a levegőbe szimatolt, szúrós szag csapta meg az orrát. – Kóborok – jelentette ki. Azonnal értesítették az apjukat gondolati úton, majd lopakodó üzemmódba kapcsoltak. Átkúsztak egy dombon, sziklák mögé bújva és a földhöz lapulva. Húsz kóbor farkast figyeltek meg, akik úgy tevékenykedtek, mintha keresnének valamit. „Van valami?” – kérdezte az egyik kóbor. „Nem, semmi” – felelte egy másik. Jelentettek az apjuknak, és várták az érkezését. – Egyikőtök sem harcolhat! – utasította az alfa az ikreket. – De... – kezdte Kieran, de félbeszakították. – Nincs de. Nem akarom, hogy felfedezzenek titeket, legalábbis még nem – mondta az apa. Az ikrek néma tiltakozásként lent maradtak, és csendben figyeltek. Hamarosan megérkezett az apjuk, és átgázolt a kóborokon. A kóborok annyira meglepődtek, hogy a legtöbbjüket már megölték, mielőtt felfogták volna, mi történik. Az ikrek végignézték a mészárlást. Amikor véget ért, visszarohantak a falkaházba átöltözni, hogy találkozzanak az apjukkal a börtönben. Mindig életben hagyott legalább egy kóbort, hogy kihallgassa. Az ikrek lementek a börtön lépcsőjén, ahol épp egy kóbort vezettek be. Székhez kötözték. – Ki vagy? – kérdezte az apjuk. Semmi válasz. – Mit kerestél a földemen? – Még mindig semmi válasz. Az ikrek unott arccal támasztották a falat, ahogy a kihallgatás órákon át zajlott. Kieran a falat bámulta, végtelenül unta az eredménytelenséget. – Fogytán a türelmem, és ha az elfogy, nagyon fájdalmas lesz – mondta Vaughn alfa, késsel a kezében kerülgetve a kóbort. Kaelie figyelte a kóbort. Sáros és piszkos volt. Haja összeállt a vadonban töltött élettől, és égető szüksége lett volna egy zuhanyra. Egyetlen ujját sem látta, amelyik ne lett volna koszos a köröm alatt. – Soha nem mondok nektek semmit! – üvöltötte a kóbor. – Kinek dolgozol? – ordított vissza az alfa. Kaelie arra gondolt, hogy már százszor feltették ugyanezt a kérdést. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy harcos különféle eszközöket hozott be. Apja kiválasztott egy fogót, és elkezdte kitépni a kóbor koszos körmeit. Sikolyok verték fel a helyiséget. Vaughn alfa tovább kérdezett, és válasz híján újabb köröm került sorra. – Mindannyian elpusztultok! Az utolsó szálig le lesztek mészárolva, mint a disznók! – kiabálta a kóbor. Mielőtt bárki reagálhatott volna, olyan gyorsan és olyan erővel rántotta meg a székét, hogy saját maga törte el a nyakát. A szobában csend lett. Az ikrek az apjukra néztek. – Emeljék a járőrök készültségi szintjét; ez a kóbor lehet, hogy őrült volt, de azt akarom, hogy készen álljunk mindenre – mondta Vaughn alfa bólintva. Majd kivonult, az ikrek pedig követték, hogy teljesítsék a parancsot. 4. fejezet Az Apex-kör a városban Végre eljött az Apex Kör-hétvége, és eljött az idő, hogy Kaelie és Kieran találkozzanak a barátaikkal. Bepakolták a holmijukat Kieran teherautójának hátsó ülésére, és megkezdték az utat a palotába. Gyönyörű nap volt, tiszta égbolttal. Miután bekapcsolták a rádiót, Kaelie leengedte az ablakot, hagyva, hogy a menetszél az arcába vágjon, és titokban remélte, hogy megérzi a társa illatát. Elsőként érkeztek meg a palotába, és miután letették a táskáikat a szobáikba, elmentek Evanderhez. Evander felnézett az íróasztalától, észrevéve az érkezésüket. – Már ennyi az idő? – kérdezte. – Nyugi, a többiek még nincsenek itt – válaszolt Kieran. *Ding!* Megszólaltak a telefonjaik. – Jött egy üzenet a csoportba – mondta Kaelie a telefonjára nézve. – Most hajtanak be a kapun – tette hozzá. – Nos, ez éppolyan jó pont a befejezéshez, mint bármelyik másik. Menjünk eléjük – mondta Evander, felállva az asztalától, és félretolva a papírokat, amiken dolgozott. Hárman kisétáltak a palota kapuján, éppen amikor a másik négy megérkezett. – Mi újság, Apex Kör? – köszönt nekik Cal széles vigyorral, miközben Thatcherrel közösen elkezdték kipakolni a saját és párjaik csomagjait Cal Jeepjéből. – Csak egy hétvégéről van szó, miért van ennyi motyótok? – kérdezte Evander kétkedve nézve a kocsit. – Figyelj, Cal és én fejenként egy hátizsákot hoztunk. Hadley és Tam viszont úgy pakolt, mintha jönne az apokalipszis – vágta rá Thatcher, és megadóan felemelte a kezét. – Te meg mindig otthon hagysz valamit! – védte meg magát Tamsin. – Telepedjenek le a gerlepárok, mielőtt ez a hétvége párkapcsolati tanácsadásba csap át, és szerintem azt egyikünk sem akarja – mondta Kaelie feszülten, majd elindult befelé a palotába. Mivel Kaelie és Kieran korábban érkeztek, a többiekre várva a társalgóba mentek Evanderrel. – Hogy vagy? – kérdezte Kaelie Evandert figyelve. Sóhajtva átment a szobán, hogy töltsön magának egy italt, mielőtt megszólalt volna. – Voltam már jobban is. Anya elment meglátogatni a nővérét, Cyrus pedig királyoskodik, szóval rám maradt a kastély felügyelete. – Az ikrek együttérzően néztek rá. – Nos, azért vagyunk itt, hogy segítsünk kiereszteni a gőzt – mondta Kieran. – Ezt értékelem – felelte Evander. – Rám fér. Miután befejezték a kicsomagolást, a párok beléptek a szobába. – Nektek nem tűnik csendesebbnek a hely a szokásosnál? – kérdezte Thatcher, ahogy a párjával és a többiekkel a nyomában besétált. – Azért van, mert a bátyám nincs itt. Megszaporodtak a kóborok a határ mentén, így a királyi őrség nagy része elment vele járőrözni, hogy felmérjék a helyzetet – magyarázta Evander. – Áh – mondta Thatcher, összerakva a képet, majd a bárhoz lépett, hogy töltsön magának. – Minket a múlt héten értek el a kóborok. Apa nem aggódik túlságosan, de óvintézkedéseket tesz – mondta Kieran. – Helyes – felelte Evander. – Mi is figyelemmel kísérjük a tevékenységüket. Még nem tettek semmi olyat, ami riadalmat keltene, de készen akarunk állni. – A férfiak egyetértően bólintottak. – Csináljunk valamit! – kiáltott fel Hadley. – Egész úton a kocsiba voltam zárva, le kell vezetnem az energiámat! – Nem az lenne Cal dolga? – jegyezte meg Kieran sokatmondó pillantással, amin az egész csoport felnevetett. – Fejezd be a piszkos gondolkodást! – mondta Hadley, elvörösödve. – Hát, végül is nem téved – tette hozzá a párja, mire a lány rácsapott a karjára. – Oké! Ez a terv – vette át az irányítást Kieran. – Mindenki menjen átöltözni, ma este elmegyünk szórakozni! – Elmegyünk? – kérdezte Kaelie a bátyjára nézve. – Mindannyian alfák gyerekei vagyunk, nekünk nem szabad szórakozni? – kérdezte Tamsin a kanapéról. – Nos, ma este meggondolatlan tinédzserek leszünk: eszünk, iszunk és táncolunk. Valakinek kifogása? – kérdezte Kieran, végignézve az arcokon. – Nincs – felelték egyszerre, és elmosolyodtak. – Rendben, az Apex Kör húsz perc múlva indul – jelentette ki Kieran tapsolva. Húsz perc múlva már átöltözve hajtottak ki a palota elhajtójáról Evander Escalade-jével. A lányok szűk miniruhát viseltek, a férfiak pedig gombos inget és szövetnadrágot. Megálltak egy étteremnél, hogy megalapozzák az estét. Mindannyian elmesélték, mi történt velük a legutóbbi találkozás óta. Miután ettek, visszazsúfolódtak a szűkös autóba, és kerestek egy népszerű klubot. Ahogy az ajtóhoz értek, a biztonsági őrnek alig kellett rájuk néznie, máris a VIP részlegbe vezette őket. Egy alfa is jó reklám egy üzletnek, de egy egész csoport és egy herceg? A tulajdonosok biztosan magukon kívül lesznek az örömtől. A zene hipnotikus volt, a táncparkettre csábította a társaságot. Kaelie felváltva táncolt Evanderrel és Kierannal. Aztán tartott egy kis szünetet, hogy kérjen egy italt a bárnál. – Kérem azt, amit ön ajánl – mondta Kaelie a pultosnak, aki bólintott, és munkához látott. – Hűha – szólalt meg egy hang a háta mögött. Megfordult, és egy férfit talált maga mögött, aki végigmérte. Jóképű volt, de áradt belőle egyfajta arrogancia, ami elárulta, hogy valószínűleg harcos. – Úgy nézel ki, mint egy angyal, aki a mennyből szállt alá – mondta olyan mosollyal, amivel valószínűleg el akarta kápráztatni, de a lányt inkább taszította. – Lucifer is az volt – felelte Kaelie gúnyos mosollyal, majd felkapta az italát, és visszament a barátaihoz, ott hagyva a megdöbbent férfit. – Mit mondtál annak a pasasnak? Úgy néz ki, mint akit halálra rémítettek – kérdezte Evander, amikor visszaért hozzájuk. Kaelie mosolyogva válaszolt: – Ó, semmit. Remélhetőleg épp újragondolja az életét, vagy legalábbis a csajozós szövegeit. – Gonosz nőszemély – mormogta a fiú fejrázva. Újra táncolni kezdett, de egy jelöletlen nőstényfarkas olyan volt a tuskóknak, mint egy nyitott meghívó. Egy fickó lépett mögé a táncparketten, és a kezét a derekára tette. – Vedd le a kezed, mielőtt én veszem le neked – morogta Kaelie. A férfi felnevetett, de mielőtt befejezhette volna, Kaelie elkapta a karját, és eltörte a csuklóját. A férfi azonnal hátralépett a csuklóját fogva. – Te szajha! – ordította dühösen, de a dühe gyorsan félelemmé szelídült, amikor Kieran, Evander, Cal és Thatcher felsorakoztak mögé. – Mondtál valamit? – kérdezte Kieran gúnyosan, meredten nézve a férfit. – Anyád nem tanított meg rá, hogy ne érj egy hölgyhöz az engedélye nélkül? – kérdezte Evander, szinte játszva vele. – É-én... s-sajnálom – dadogta. – K-kérem, bocsássanak meg! – mondta, és tágra nyílt szemekkel nézett Kaelie-re. A lány várt. Olyan tekintettel méregette, hogy a férfi remegni kezdett. Egy perc elteltével megszólalt: – Menj, és ne lássalak többet! – Amint elhangzottak a szavak, a férfi az kijárat felé rohant. – Na, most már ez egy igazi buli! – nevetett fel Cal. Azonnal folytatták a táncot, teljesen elfelejtve az incidenst. Evander megfogta Kaelie kezét, amikor a DJ salsára váltott. A lány ringatta a csípőjét a zenére, miközben a fiú követte a lépteit; mindketten átadták magukat a ritmusnak. Pár tánc után megint megállt egy italra. Ezúttal Tamsin és Hadley is elkísérte. – Na, mondd csak – kezdte Tam. – Csalódott voltál, hogy nem Evander a társad? – kérdezte halkan, hogy a fiúk ne hallják meg. – Is-is – válaszolt bizonytalanul. – Úgy értem... szerettem volna, ha már ismerjük egymást és barátok vagyunk, de a mi kapcsolatunk mindig is baráti volt, nem romantikus – mondta, miközben nézte, ahogy Evander egy másik lánnyal táncol. – Ez érthető – értett egyet Hadley. – Kíváncsi vagyok, kik lehetnek a társaitok... Elnézve, hogy kik vagytok, biztosan erősek lesznek. Fogadok, hogy a Vezetőképzőn kiderül. – Szerintem is, és biztos vagyok benne, hogy a párod erős lesz és jóképű – mondta Tamsin mosolyogva Kaelie-re. – Erre iszom! – mondta vidáman Kaelie, és a három lány összekoccintotta a poharát. 5. fejezet Az illat Addig táncoltak, amíg meg nem fájdult a lábuk, végül késő éjjel vonszolták vissza magukat a palotába, és egészen addig elő sem bújtak a szobájukból, amíg a nap magasan nem járt az égen. Kaelie az étkező felé vette az irányt. Talált egy kényelmesnek tűnő széket, huppant bele, és tölteni kezdett magának egy hatalmas pohár kávét. Miután tejszínt és cukrot tett bele, kortyolni kezdte, majd megpakolta a tányérját, és lassan nekilátott az evésnek. Lazítás közben a telefonját görgette, és különféle videókat és fotókat nézegetett, amiket a csapat posztolt az előző este. A fiúk feleseket ittak. A lányok vécés szelfiket készítettek. Valahogy Thatcher egy táncpárbajba keveredett valami más srácokkal, és... nyert? Talált egy videót, amin Cal az utca közepén táncol, miközben Tam a járdaszegélyről ordibál neki, hogy jöjjön vissza. Cal ezután próbált elszaladni Tam elől, amin a többiek hangosan nevettek, Thatcher pedig azt kiabálta: „Van egy szökevényünk!” Kaelie elmosolyodott az emlékre. Elmosolyodott a közös nevetéseken és az emlékeken, amiket szereztek. Miután végre sikerült becserkészniük Cal részeg hátsóját, a fiúk betették az Escalade csomagtartójába. Rengeteg kép készült, és került ki a netre. Hazafelé végig együtt énekeltek a rádióval, egymás borzalmas énekhangján nevetve. – Ma esni fog – jelentette be Hadley, amint Callel beléptek az étkezőbe. A többiek már az asztal körül gyűltek össze, és palacsintát, tojást, szalonnát, muffint és minden mást falatoztak, amit csak megkívántak. Cal egyenesen a kávéhoz ment. – Csak késő este, úgyhogy el se kezdd a kiselőadást arról, hogy csomagoljak-e elég holmit a felkészüléshez – mondta Thatcher, és jelentőségteljesen ránézett. A többiek kuncogtak. – Biztos vagyok benne, hogy egyikőtök sem fog elolvadni – mondta Kieran, próbálva fenntartani a békét. – Hogy érzed magad? – kérdezte Evander, gúnyosan mosolyogva Calre. – Kávét. Most – válaszolta az, kétségbeesetten. – Bevettél már aszpirint? – kérdezte Hadley. – Aszpirint? – kérdezett vissza a fiú. – Tudod, kék bogyó, nagy A betű – mondta a lány mosolyogva. – Szóval… ha az időjárás engedi – kérdezte Kaelie Hadley-re nézve –, mit csinálunk ma este? – Kiváló kérdés! – mondta Evander hirtelen fellelkesedve. – A bátyám ma este jön vissza, szóval a mai az utolsó napom a szabadságban, mielőtt hazajön, és többé nem kerülhetem el a kötelezettségeimet. – Nos, akkor TE mit akarsz csinálni, Evander? – kérdezte Tamsin a herceget. – Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a tegnap este jó volt – mondta, és megállt, hogy lássa, mindenki egyetértően bólogat. – Élő zenét akarok hallgatni. Keressünk egy koncertet és menjünk el. – Ez nem hangzik rosszul, csináljuk! – mondta Kieran. Egy medence melletti pihentető délután után a csoport ismét Evander Escalade-jébe zsúfolódott. Egy rockkoncerten kötöttek ki, ami teljesen kimerítette őket. A fiúk nem mertek közel sem annyit inni, mint az előző este, így maradtak a sörnél. A zene nagyszerű volt, mindenki együtt énekelt és magasba tartotta a telefonja fényét. A koncert után találtak egy éttermet, ami éjjel-nappal nyitva volt. Beültek a boxokba és ételt rendeltek. – Ki mikor indul holnap? Szeretnélek titeket elbúcsúztatni – kérdezte Evander. – Valószínűleg délelőtt közepe felé megyünk el, azt hiszem – mondta Cal. – Igen, nálunk is ugyanez a helyzet – értett egyet Kieran. – Jó, nekem délután megbeszéléseim vannak, szóval az pont megfelel – válaszolta Evander. Mivel nem akarták, hogy véget érjen az éjszaka, végül elindultak és visszatértek a palotába. Miután lerohanták a konyhát rágcsálnivalókért, mindenki elvonult a saját szobájába. Ismét késő volt, de nem érdekelte őket. Megérte. – Gondoskodtam róla, hogy a szobáink a palota túlsó oldalán legyenek, messze a gerlepárétól – mondta Evander, miközben az ikrekkel felfelé mentek a lépcsőn a szobáikhoz. – Azt hiszem, vérezne a fülem, ha hallanom kellene a párzásukat – mondta Kieran, amin Evander és Kaelie is elnevette magát. Amikor felértek a lépcső tetejére, Kaelie megtorpant, és a lépcsővel szemközti ablakhoz ment, hogy nézze a hulló esőt. – Jó éjt nektek, holnap még látjuk egymást, mielőtt mentek – mondta Evander, mielőtt elfordult, hogy elmenjen. – Jó éjt – mondta Kaelie és Kieran egyszerre. Kaelie ott állt, és nézte az ablaküvegen lecsorgó esőt, miközben Kieran bement a szobájába. Jó hétvége volt, és izgatottan várta a hamarosan kezdődő Vezetőképzőt. A szülei is egy Vezetőképzőn ismerkedtek meg fiatal korukban. Az anyja egy másik falka alfájának a lánya volt, és épp a gyakorlópályára sétált ki, amikor megérezte Vaughn illatát. Abban a pillanatban, hogy a tekintetük találkozott a pályán keresztül, a férfi odaszaladt hozzá, a karjaiba kapta, és azóta elválaszthatatlanok voltak. Vajon az ő szerelmi története is romantikus lesz? Valami, amitől minden lány szíve elolvad? Mindig is ott voltak neki a barátai, de ő valami mélyebbre vágyott. Egy társra, aki mellette áll, bármi történjék is. Aki feltétel nélkül szereti, és úgy bánik vele, mint egy drágakővel. *Talán*, gondolta. Sóhajtott egyet, és elindult az ablaktól a szobája felé, amikor megérzett valamit. Megtorpant. Körbenézett, van-e a közelben valaki. Nem látott senkit. Az illat olyan édes volt, hogy csak egy dolgot jelenthetett. A Társa. Itt van. Az orrát a magasba tartotta, lázasan keresve a forrást. A társa illata megőrjítette, nyugtalanná tette. Meg kell találnia. Az illat halvány volt. Bárki legyen is az, órákkal ezelőtt sétált el itt. Követte az illatot egy folyosón, mígnem egy ajtóhoz ért. Megállt. Megnézte, hol van, és rájött, hogy a Királyi Lakosztályban áll. Az előtte lévő ajtó a király hálószobája volt. Ide csak a királyi család tagjai léphettek be. A király lenne a társa? Lehetséges? Az apja a néhai király legjobb barátja volt, de a halála után a két család már nem töltött annyi időt együtt, mint korábban. Evander kivételével. Ott állt, megbénulva a felismeréstől. Felemelte a kezét, de nem vitte rá a lélek, hogy lenyomja a kilincset. Mit mondana? Sajnálom, hogy felébresztettelek, de én vagyok a társad? Az éjszaka közepén a folyosókon sétálgattam, és megéreztem az illatodat? Ijesztő. Aztán meghallotta. Egy hangot, amitől felfordult a gyomra, és fájdalmasan sajogni kezdett a mellkasa. Nyögés hallatszott az ajtó túloldaláról. A könnyei potyogni kezdtek. Nem tudta kontrollálni őket. Nem tudta, mit tegyen, de el kellett tűnnie onnan. Megparancsolta a lábainak, hogy mozogjanak. Nem tudott gondolkodni, nem kapott levegőt, csak futni akart. Olyan gyorsan és olyan messzire, amennyire csak tudott. Visszarohant azon az úton, amerről jött. Levegő után kapkodva kifutott a kertekbe, és a földre zuhant, miután megbotlott egy kőben. Ott feküdt a földön, egyetlen ujját sem bírta mozdítani. Szakadt az eső. Dörgött az ég. A távolban villámok csaptak le, de őt nem érdekelte. Nem érdekelte, hogy egy vihar kellős közepén van. Nem érdekelte, hogy a földön fekszik. Nem, csak a társára tudott gondolni. Az egyetlen, igazi társára, aki éppen egy másik nővel van az ágyában. A mellkasához kapott, és zokogott, miközben az eső teljesen átáztatta a testét. 6. fejezet Összetört szív Nem tudta, mióta feküdhetett a földön, amikor meghallott egy hangot, amely a nevét kiáltotta. – Kaelie! Kaelie! Kaelie! Nem tudta kivenni, honnan jön, vagy ki szólítja, és nem is érdekelte. Azt remélte, hogy egyszerűen csak elenyészik a semmibe. – Kaelie! – mondta Evander, megragadva a vállát, és magához húzva a lányt. – Kae, mi a baj? Mi történt? – A lány még erősebben zokogni kezdett. – Kae, mondd el, mi történt! – A könnyei megállíthatatlanul hullottak. – Minden rendben lesz – mondta a fiú, próbálva választ kicsikarni belőle. – Kae, nem tudok segíteni, amíg el nem mondod, mi történt. – Kétségbeesésében esedezni kezdett. – Kérlek, Kae, csak mondd el, mi történt. Villám csapott egy közeli fába. Evander káromkodott. El kell vinnie innen, de nem tudta mozgásra bírni. az ablakából vette észre, miközben a vihart nézte, majd lerohant hozzá, amikor látta, hogy a földön fekszik, attól tartva, hogy valami történt vagy történhet vele. A lány összefüggéstelenül elzokogott pár szót. – Kae, tudom, hogy próbálod, de nem értelek, amikor így sírsz – mondta neki a lehető leggyengédebben. Kaelie kihúzta magát, a könnyek még mindig patakzottak az arcán. – Ő a társam – suttogta alig hallhatóan, majd még jobban sírni kezdett. Az arcát a tenyerébe temette. – Micsoda? Kicsoda? – kérdezte Evander zavartan. Nem is olyan régen látta még a lányt. Kaelie még mindig sírva rázta a fejét. – Kae… mondd el – kérlelte a fiú. – Cyrus – mondta alig hallható suttogással. – Cyrus – ismételte meg. Evander megmerevedett. Mintha kiszökött volna a levegő a tüdejéből. Úgy bámult Kaelie-re, mintha három feje lenne. Végül feleszmélt a bénultságból, és cselekedni kezdett. – Menjünk be és beszéljünk – mondta Evander, felsegítette a lányt, és a hátsó ajtón keresztül a konyhába vezette. Leültette egy székre. Törölközőket keresett, és körbebugyolálta vele, miközben a lányról a víz a konyha padlójára csöpögött. Ezután teát főzött, és különféle süteményeket tett elé, hagyva neki egy kis időt, hogy megnyugodjon. Letette elé a teát és az ételt, és megvárta, amíg a lány légzése egyenletesebbé válik, és a könnyei elapadnak. Tiszta ruhákat hozott a szobájából, amikor úgy érezte, hogy a lány már stabilabb állapotban van. Kaelie hálásan vette el őket a fiú figyelmességéért, és egy közeli fürdőszobába ment átöltözni. A vizes ruhákat egy zacskóba tette, visszament a helyére, és vett egy mély lélegzetet, hogy megnyugodjon. Ekkor Evander óvatosan leült mellé, és aggódó arccal megfogta a kezét, próbálva némi vigaszt nyújtani. – Mi történt? Kezdd az elejéről, és mondj el mindent. Ne siess, nem kerget a tatár – mondta halk, megnyugtató hangon. Kaelie ivott egy korty teát, kihúzta magát, és belekezdett. – É-én megéreztem egy illatot. Annyira tökéletes volt, hogy csak a társamé lehetett, ezért követtem. Halvány volt – mondta alig bírva kiejteni a szavakat. – Legalább pár órás volt már – a hangja megremegett, ahogy beszélt. – Úgyhogy siettem-m. Nem akartam szem elől téveszteni. – Követtem egészen a hálószobája ajtajáig, és am-mikor odaértem… – elhallgatott. – E-egy nővel volt. Hallottam őket – mondta, és a könnyek újra hullani kezdtek. Evander hagyta sírni. Nem sürgette tovább, hagyta, hogy annyit sírjon, amennyit csak akar. Amikor végre abbahagyta – leginkább azért, mert már nem maradt könnye –, evett pár falatot az ételből, amit Evander készített neki. Egész éjjel ott maradtak csendben. A lány egy pontot nézett a padlón, és csak bámult maga elé, teljesen elzsibbadva a fájdalomtól. Ahogy az éjszaka elhalványult és a hajnal derengeni kezdett a látóhatáron, Kieran botorkált le a konyhába. – Kávét – mondta félig halottnak tűnve. – Nem tudtam aludni az éjjel. Végig az volt az érzésem, hogy valami baj van. – Megfordult, és meglátva Evandert és Kaelie-t, a szeme elkerekedett a húga zilált külseje láttán. Látszott rajta, hogy nagy kínokon ment keresztül. – Kae, mi történt? – kérdezte, hirtelen teljesen felébredve. Kaelie felidézte az éjszaka eseményeit, nem sietve, a teáját kortyolgatva. Sírva fakadt egy kicsit, de Kieran türelmesen várta, hogy folytassa. Kieran minden egyes szónál egyre dühösebb lett. – A kurva életbe – sziszegte. – Bocs – nézett Evanderre. – Nem kell, én is ugyanúgy dühös vagyok rád – mondta a herceg. A férfiak felálltak, és körbejártak a konyhában, hogy még több kávét hozzanak. – Tudjuk, ki lehetett ott vele? – kérdezte Kieran halkan Evandertől, miközben Kaelie a teáját itta. – Nem, nincs barátnője, és nem láttam őt senkivel – válaszolta a fiatal herceg mélyen elgondolkodva. Miután megivott még egy pohár kávét, Kieran felment, összecsomagolta mindkettőjük holmiját, és bepakolta a terepjárójába. – Valószínűleg meg fogja érezni az illatodat, amikor felébred, szóval ha nem akarod most lefolytatni azt a beszélgetést, akkor indulnunk kell – mondta Kieran a húgának. – É-én azt hiszem, még nem tudok a szemébe nézni. Folyton hallom őket a fejemben… – halkult el Kaelie. – Akkor induljunk – felelte a bátyja. Hárman együtt mentek ki a kocsihoz. – Köszönöm, Evander – mondta Kaelie, miközben megölelte, majd megfordult és bemászott az anyósülésre. A lábait a mellkasához húzta, gömbölyödve próbálta egyben tartani magát. – Bármikor, Kae – válaszolta a fiú. Kieran betette az utolsó táskát a kocsiba, majd kezet rázott Evanderrel. – Ev, köszönöm, hogy vigyáztál Kae-re. Nem tudom, mit csináltunk volna nélküled. – Evander bólintott és hátralépett, miközben Kieran beült a kormány mögé, és elhajtott a palotától. 7. fejezet Megrendítő felismerés – Haver, ébredj! – Ezra dörömbölt Cyrus ajtaján. Majdnem dél volt, és nem vallott Cyrusra, hogy átaludja a napot. Végül kinyitotta az ajtót. Amikor belépett a szobába, a királyt eszméletlenül találta az ágyában. A szoba bűzlött a piától és a szextől. Cyrus mellett egy fekete hajú nő feküdt. Daphne. – Ezra, nem kellene zavarnod minket – mondta nyújtózkodva. A férfi horkantott egyet. – Neked nem kellene itt lenned. Javaslom, távozz, mielőtt felébred. – A nő legördült az ágyról, összeszedte a ruháit, majd elindult. – Gazember – sziszegte, miközben elment mellette. – Sátán – vágott vissza a férfi, amire a nő megtorpant, a szája tátva maradt a döbbenettől, és tágra nyílt szemekkel nézett rá. – Hogy merészelsz így hívni! Egy alfa lánya vagyok! – kiáltotta. – Igazad van, ez sértő a sátánra nézve – mondta Ezra. Daphne elakadt lélegzettel viharzott ki az ajtón. Ezra csak bámulta a királyt, nem tudva, mit is tegyen először, amikor végül Gideon is belépett. – Te jó ég, mit hordott be ide a macska – mondta Gideon, kávéval a kezében belépve a királyi hálószobába. – Nemcsak behordta, meg is ette, kikakálta, és betakarta homokkal – mondta Ezra, miközben fanyarul nézett az ágyon fekvő királyra. – Nos, ébresztő, napsugár! – mondta Gideon, és lerántotta a takarót. Cyrus válaszul rámordult a bétájára, de nem mozdult, hogy felkeljen. Gideon eltűnt a fürdőszobában, majd egy perc múlva egy pohár vízzel tért vissza. Az ágyhoz sétált, és Cyrusra öntötte. Cyrus talpra ugrott, öklei készenlétben, szemeiben düh szikrázott. – Ó, nagyszerű, ébren vagy – mondta Gideon, akit cseppet sem zavart a király agresszív viselkedése. – Tekintsük ezt egy NAGYON szükséges zuhany korai kezdetének. – A király leült az ágy szélére. – Olyan szagod van, mintha úgy döntöttél volna, hogy egy trágyadombban fürdesz, és mivel Daphne nyomait érzem itt… akár ott is fürödhettél volna – mondta Gideon. – Nekem már volt szerencsém beszélni a nőstényördöggel, amikor beléptem – mormogta Ezra. Cyrus felsóhajtott, ránézett a bétájára és a gammájára. Hálásan átvette a kávét Gideon kezéből, és beleivott. – Szóval elmondod nekünk, mi történt tegnap éjjel, vagy hagyod, hogy mi rakjuk össze a darabokat? – kérdezte Gideon felvont szemöldökkel. Egyszerűen fogalmazva: – Whiskey. Sok whiskey. Úgy látszik, elég ahhoz, hogy elfelejtsem, Daphne az Daphne – mondta Cyrus, ahogy a lüktetés a fejében végre enyhülni kezdett. – Tudod, hogy most úgy fog páváskodni a palotában, mintha ő lenne a királynő, ugye? – kérdezte Ezra. – Jaj – nyögte fel Cyrus. Gyerekkoruk óta Daphne életcélja az volt, hogy királynő legyen. Az apja a tanácsadó testület tagja volt, így a lány rengeteg időt töltött a palotában az évek során. Ismerte az ambícióit, ezért távolságot tartott tőle, kivéve azokat az alkalmakat, amikor csontrészegre itta magát, és elszállt a józan esze. – Ezzel majd később foglalkozom – mondta, kiürítve a kávéját. A kósza farkasok utáni vadászat kudarcba fulladt. Éreztek néhány szagot, de egyetlen kóborlót sem láttak. Ez annyira felbosszantotta, hogy hazajött és inni kezdett. Időközben Daphne valahogy bekerült a képbe. Hogy hogyan, az még mindig kissé homályos volt. Valószínűleg jobb is, hogy nem emlékszik. Ismét frusztrált lett a sikertelen járőrözés emléke miatt. – Történt valami új tegnap óta? – kérdezte. – Nem, a vihar minden szagot elmosott, és a reggeli járőr sem talált semmi rendelleneset – tájékoztatta Ezra. – Rendben, lezuhanyozom, és hamarosan találkozunk lent – mondta a király. Gideon és Ezra bólintottak, majd kisétáltak, elégedetten a munkájukkal. Cyrus remélte, hogy a zuhany lemossa az előző éjszaka emlékét, de hiába. Zuhanyzás után bevonszolta magát a gardróbba, és kelletlenül felöltözött. Egy gyors pillantás a tükörbe, és eldöntötte, hogy a másnapos állapota már nem fog javulni. Kinyitva a szobája ajtaját, a szíve kihagyott egy ütemet. Megmerevedett. Valami volt a levegőben, nem tudta, mi. Beszívta a levegőt. A szeme olyan tágra nyílt, amennyire csak lehetett. Az az illat. Annyira csábító volt, soha semminek nem volt még ilyen illata, de halvány volt. Régi. Néhány szívveréssel később visszanyerte az eszét. Csak egy dolog lehetett. A társa. A társa itt járt… ő pedig itt volt Daphnéval. Káromkodott egyet az orra alatt. Meg kell találnia! A ködös, homályos elméje hirtelen kristálytiszta lett. Futásnak eredt. Keresett. Követte az illatot ki a kertbe, ahol szem elől tévesztette. – Ne! Ne! Ne! – kiáltotta. Ennyi éven át várt a társára, és most elillant a széllel. *Gid! Ezra!* – szólt a bétának és a gammának a falkalinken keresztül. *Mi az!?!* – válaszoltak mindketten, megrémülve a hangjában lévő pániktól. *Találjátok meg!* – parancsolta. *Kit találjunk meg?* – kérdezte Ezra. *A társamat!* – mondta a király frusztráltan, morogva. *Mi a fene…? Hol vagy?* – válaszolt Gid. A Béta és a Gamma azonnal akcióba lendültek. Miután Cyrus mellé értek, a teljes Királyi Gárdát kirendelték, hogy kutassák át a birtokot az ismeretlen nő után. Mire azonban a konyhához értek, Kaelie illatát már alaposan elnyomta a dolgos konyhai személyzet szaga. Órákig tartó keresés után a palota területén nem találtak semmit. Gideon, Ezra és Cyrus bementek Cyrus irodájába. Gideon mindhármuknak italt töltött a minibárból, átadta Ezrának a sajátját, Cyrusét pedig odacsúsztatta elé. Az íróasztalánál ülve Cyrus alig tudott magához térni. – Meg kell találnom – csak ennyit tudott kinyögni. – Meg fogjuk – mondta Ezra, próbálva megnyugtatni a királyt. – De… mi van, ha hallott engem Daphnéval? Istenem, ez borzasztó… – mormogta. – Minden rendben lesz – próbálkozott újra Ezra. Cyrus megragadta az italát, és a falhoz vágta a poharat, ami darabokra tört. – Ez szörnyű! Mit fogok csinálni? – megállt, kissé lecsillapodva. – El sem tudok képzelni rosszabb módot arra, hogy a társam rám találjon. Azt sem tudom, ki ő… – Először is – mondta Gid, átvéve az irányítást. – Először nézzük meg, kik voltak a palotában a hétvégén. Rendben? Jól hangzik? – Igen – lehelte Cyrus, egyetértően bólogatva. Ezra a gárdistákkal a falkalinken keresztül behozatta a vendégkönyveket. – Na, lássuk – mondta. Átnézve az aktákat: – Rendben! Volt némi munka a palota körül a távollétedben, de ők mind férfiak voltak. Hmm… Á! Alfák családjai látogattak el a Vezetőképző előkészületei miatt. Megnézték, hol fognak lakni és hasonlók. És… – mondta Ezra a könyveket böngészve –, úgy tűnik, az öcsédnek is itt volt néhány barátja, de ennyi. Elég könnyű lesz leszűkíteni. – Szóval több mint valószínű, hogy egy alfa családban van – mondta Gid. Cyrus még mindig képtelen volt tisztán gondolkodni, de annyit mondott: – Rendben, adjátok ide a listát, elmegyek minden egyes falkához, amíg meg nem találom. – Megtehetnéd… – mondta Ezra bizonytalanul –, de a királyi látogatások nagyon nehézkesek a falkák számára, és valószínűleg kellene egy indok a látogatásodra… – Miért nem hozzuk ide a falkákat? Mint egy eseményre – vágott közbe Gid. – Talán egy bál, az alfák és családjaik számára a vezetőképző előtt. Így nem lesz gyanús, nem kelt feltűnést, és te megkeresheted őt. – Legyen így – egyezett bele Cyrus. – Azonnal hozzákezdek a munkához – mondta Gid, elhagyva a szobát. Cyrus megkönnyebbülten sóhajtott. Meg fogja találni. Meg kell találnia.
